Asszonyok virágoskertje

Valamikor régen a vidéki kertek varázsa indított a kertészkedés felé. Ezt a kertvarázst a hazai hagyományokkal együtt ma is szívesen mutatom meg versenykertjeinkben, egyéb munkáinkban.

Fontos, hogy ezekben a kertekben a gyerekek, az állatok, az odatévedt madarak is jól érezzék magukat. Fontos, hogy mindenütt kert lehessen, a város lakói is mind közelebb maradhassanak a természethez.

Egy kis visszatekintés az I. Magyar Kertépítő versenytől Orchidea Kiállításon és néhány kertrészleten át az idei Construma kiállításig, ahol a VII. Magyar Kertépítő Versenyt rendezték meg.

De miért is kapta a cikk az asszonyok kertje címet? Mert az asszonyok még a téli hidegekben, amikor az igazi virágok nem nőnek, meg esőben, mikor úgysem lehet kint semmit csinálni, is virágoskerteket varázsoltak mindenfelé. Néha egészen elképesztő módon és helyekre. Még ma is vannak akik varrják, festik, fűzik a virágoskerteket.

A festett és a hímzett változatban a legismertebb ezek közül a kalocsai mintavilág. Majdnem szomszédunk, Szabó Éva és édesanyja alkotásai, igencsak mai ötletekkel megspékelve:

A gyöngyfűzésről Szupper Krisztina, népi iparművész, a népművészet ifjú mestere mondta néhány éve hivatása választásáról: Az emberek évezredek óta viselnek ékszert. Vannak ruhátlanul járó népek, de olyanok, amelyek az ékszert nem ismernék, nincsenek.

Az emberek – már az őskorban – az ékszerekkel nemcsak felékesítették magukat, hanem bűvös erőt is tulajdonítottak nekik, talizmánként is szolgáltak, a rossztól óvták, védték viselőjüket. Ez igaz a magyar hagyományokra is, ahol az öltözék, annak díszítése és az ékszerek, gyöngyök sok mindent elárulnak a viselőjükről.

Ez a kaláris Szupper Krisztina alkotása, ma a Népművészeti Múzeum tulajdona. Megtalálod rajta virágainkat, gyümölcseinket, évszakainkat. Mindent ami az élet.

Ilyenek jutottak eszembe ezen a hűvös nyári estén, mikor napok óta esik az eső. Kerestem néhány kertrészletet, hátha a nap is kisüt reggel tőle.

Minden kedves olvasómnak kívánok szép napokat:

Szabó László