A kisfiú a Nagymamánál nyaralt minden évben. Csodálatos hely volt ez, pláne a nagyvárosi betonrengeteg mellett. Nyaranta a nyüzsgő, zajos fővárosból több órányi utazás után, hangulatos kisvárosokon és csendes falukon átutazva érkezett meg a völgyben meghúzódó bükki kis falu domboldalon álló kőházához.
Várta őt a sokszor megmászott diófa, az öreg búzával érő körtefa a ház előtt, tövében szépen gondozott pázsitmohával. A füstölő falánál illatozó rózsaágyás, a szamócás kertet szegélyező, mindig valamilyen virágot adó virágágyás fogadta, hiszen a temetőbe mindig kellett, hogy friss virág kerüljön a szerettek sírjaira.
A tisztaszoba ablaka alatt hortenziák ontották rózsaszín virágaikat. A domboldalon lévő veteményes kertben ért a ribizli és az egres, vagy ahogy a helyiek mondták: a büszke.
A nagy kert mindig adott elfoglaltságot, valami tennivalót, amiben Nagymama segítségére lehetett lenni. Akár az ebédnek való friss borsó, zöldbab, zsenge csemegekukorica, sárgarépa, vagy petrezselyemzöld megszedésével. Vagy a krumpli levelét rágó krumplibogár összegyűjtésével az erős szagú Matadorral feltöltött üvegbe.
De a kert eső után volt az igazi. Ekkor szerette a gyermek legjobban. Az eső illata a kert fölötti rét illatával keveredve egy életre szóló élménnyé vált, ahogy az agyagos talajon a kertben érő mézédes őszibarack is ilyenkor volt a legfinomabb, ahogy harapva a leve könyékig csurgott.
Kertélmények életúthoz
Ezekkel az élményekkel tért vissza évről évre a túl sokszor szürke városba és mikor elérkezett az idő, hogy szakmát válasszon már nem volt kérdés, hogy a napfényre vágyott, a szabadba, növények közé. Az életet adó föld közelségét választotta: kertész lett.
Tanulmányai során egyre inkább kezdte érteni a növényeket, értékelni a szépséget amit adnak.
Később kezdte érdekelni az emberek vonzódása a növényvilág felé. Majd az emberek környezetük, kertjük szépítésére tett figyelme lett fontos számára. Egyre többet tanult róla, járta a világot nyitott, figyelmes, sokszor elemző szemmel, hogy megértse, megfigyelje a harmóniát, az értéket, amit a KERTben látnak az emberek.
Ebben sikereket ért el. Az élő és élettelen környezet, a növényvilág és az ember ezzel kapcsolatos gondolatvilágának összekapcsolásán munkálkodik, állapotokat tesz jobbá, élhetőbbé: Ő a Kertépítő.
A fenti valós mese ihlette a Kertépítőt az idei Construma kiállítás alkalmából megrendezésre kerülő VII. Magyar Kertépítő versenyre építendő kertjét.
A kert tervezője: Szabó László kertészmérnök, kertépítő
Kivitelező: Szabó Kertépítő Kft. csapata, Zamárdi
