A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik legértékesebb gyöngyszeme a Káli-medence. Ez a vidék télen nyugodt, csendes, tavasszal ébred, nyáron nyüzsgő, de igazán ősszel él.
Az érő szőlő üzenete: közeledik a szüret. A csodálatos panorámás tájat a medence északi részén fekvő Fekete-hegyről is remekül meg lehet figyelni. A nagyra nőtt tölgyfák már körülzárták az Eötvös kilátót. A látóhatár déli szegélyéről már megcsillannak a Balaton hullámai is.
Zánkánál kezdődik és Balatonrendes illetve Ábrahámhegy közelében az Örsi-hegy határolja. Az itt húzódó hegyvonulat vörös homokkőből van, sok hegyet azonban bazalttakaró borít. A szél évmilliók alatti munkájának állítanak emléket a kőtengerek, ami Kővágóörs, Szentbékkálla, Salföld, s Kisörs térségében figyelhetők meg.
A hatalmas, a szél által lecsiszolt kövek egyedülálló látványt nyújtanak. Északi részén a Fekete-hegy nyúlik el, a déli szegélyétől már nincs messze a Balaton. A Fekete-hegy tetején lévő kilátóból gyönyörű kilátás nyílik az egész medencére, de ellátni innen Tapolca és Tihany irányába is. A medencét a Burnót-patak szeli át, mely Ábrahámhegynél ömlik a Balatonba, s megemlítendő még a medence közepén elhelyezkedő Kornyi-tó, s gazdag madárvilága.
Híres része a régi vulkáni időszakból maradt Hegyestű, rendkívül kedvelt a tapolcai Tavasbarlang is.
Itt is megél örökzöldünk a boróka:
Élő valóság a hagyományos állattartás is:
Ugyancsak a Káli medencében van a Kőkúti XIII. századi alapítású Pálos kolostor, Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt kései gótikus templommal. A török hódítás idején már elnéptelenedett. Ma igen romantikus képet mutat a hatalmas tölgyek között.
Salföld
A Káli medence egyik gyöngyszeme: Salföld. Ezen a területen már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok: a dimbes-dombos vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye volt. Később Koppány vezéré lett ez a földterület. Az őt legyőző Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföldet, amely kezdetben három falvat foglalt magába: Ábrahám, Alsó- és Felső-Kőkút településeket.
Az Árpád-házi királyok idején községünket Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos az Atyusz nemzetségbeli tagja Sal (Saul) volt, akitől fennmaradt két végrendelet (1221-ből és 1227-ből), mint hiteles írásbeli dokumentum. A Sal családnak a környéken is nagyobb birtokai voltak. A család férfi ága 1560 körül kihalt.
A falu élete a török hódításig virágzott; állattartás, szőlőművelés jellemezte. A lakosság etnikailag magyar volt. A török hódítás azonban elpusztította a falut. Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött: a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, aztán ostromolta a környék várait.
A Káli medence falvai közt Salföld is elpusztult. Ezt a vidéket 1687-ben szabadították fel az egyesült keresztény seregek. Következett a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711), melynek dunántúli hadjáratai (Bottyány Jánosé 1705-ben, majd Csobánc ostroma 1707-ben) hátráltatták a falu újjászületését. Csak 1711 után éledt újra a falu. Az ez után is átélt sok viszontagság után ma gyönyörű hely.
A természet sziklakertje:
Kamilla mező:
Romantikus salföldi ház:
Fűszerkert:
Étterem és pajtagaléria:
A kertek kedvelt virága ezen a környéken is az illatos bazsarózsa (Paeonia lactiflora), nem hosszú ideig ontja különlegesen nagy méretű virágait, de sokan várjuk tavasszal.
